A horkolás is lehet rosszindulatú

A horkolás általában zavaró a környezet számára, de a horkoló szervezetét is megviselheti, és egyes esetekben komolyabb betegségre utal. A különösen hangos, fõképp szaggatott, nagy horkantásokkal és légzésszünetekkel járó horkolásra mindenképp oda kell figyelni, mert ez a veszélyes alvási apnoe betegség jellemzõ tünete.

Minden horkoló megküzd a levegõért alvás közben. Éjjel is legalább fél liter levegõt kell a tüdõbe juttatni légvételenként, ebben van csak elég oxigén a szervezet számára. A garatizmok, melyek a légvétel szabályozásában részt vesznek, alvás közben ellazulnak, ezért itt a légút keresztmetszete lecsökken. Ezen a szûk keresztmetszeten kell átszívni a levegõt, vagyis növelni kell a légzési erõt. Ettõl viszont felgyorsul a levegõ, aminek így erõs szívóereje van. 

A levegõ képes lenne a garatfalat összeszippantani, de a garat nyálkahártyájában lévõ rugalmas rostok kipányvázzák azt a mögöttes szövetekhez, ez biztosítja a garat levegõvételhez szükséges tágasságát. Azonban ha a garatban a keresztmetszet valamiért nagyon kicsi, a sebesség nagyon nagy lesz, így olyan szívóerõ gerjed, mely legyõzi a rugó tartóerejét, és az egész rendszert beszívja középre. Ettõl a rugók kinyúlnak, bennük rugalmas energia halmozódik fel, és visszarántják a falat. Ez így megy minden levegõvételnél, és belégzéskor kialakul egy rezgés, mely hangot kelt, és ez maga a horkolás.

Az apnoe

A garat fala a folyamatos igénybevétel miatt elõbb-utóbb "megrottyanhat", és fennáll a veszély, hogy a levegõ annyira összeszippantja a garatfalat, hogy a nyálkahártya összetapad. Ekkor nem juthat be levegõ a tüdõbe, ilyenkor fulladozik az alvó, és ezt az állapotot szokta hangos horkantás követni. A levegõvétel érdekében a szervezet otthagyja a mélyalvás állapotát, feljön az alvásciklus tetejére, ahol már képes annyi áramot adni az izmoknak, hogy azok szétrántsák a garatfalat, és így levegõ tóduljon a tüdõbe. 

Ezekrõl a "mikroébredésekrõl" az alvó nem tud, viszont rendkívül károsak a szervezetre. Csak a mélyalvás ciklusában tud termelõdni rengeteg, a szervezet számára elengedhetetlen hormon, fehérje és enzim, ilyenkor "teszünk rendet" a sejtek belsejében. A mélyalváskor is szükség lenne viszont véroxigénre, ami elzáródott garattal nem termelõdhet.

 

Az apnoe-s betegeknél minden alváskor rengetegszer lejátszódik ez a folyamat, ami miatt nagyon kevés idõt töltenek mélyalvásban. A mélyalvási hormonok igen alacsony szinten lesznek jelen a szervezetben, a beteg kialvatlannak érzi magát, és nappal aluszékonnyá válik. Ez különösen veszélyes lehet egyes foglalkozások esetében, ahol kiemelt odafigyelést igénylõ munkát kellene végezni. 

Ha a délutáni vagy hajnali órákban lenne szükség a koncentrációra, még rosszabb a helyzet, hisz ilyenkor a legerõsebb a természetes alvásnyomás. Dr. Szakács Zoltán, a Központi Honvédkórház Alvásdiagnosztikai és Terápiás Központjának laborvezetõ fõorvosa ijesztõ példaként említi, hogy egy villamosvezetõ paciense hét megállót aludt át hajnalban - csak a szerencsén múlt, hogy nem történt baleset.

Az apnoe-s betegnél sok további probléma alakulhat ki az ismétlõdõ oxigénhiánytól. Éjszakánként több száz fuldoklást él át egy ilyen ember, ami a keringést megviseli és a vérnyomást is emeli. Súlyos szívritmuszavar alakulhat ki - a fõorvos szerint amikor valakinél arról beszélnek, hogy "szép halála" volt, mert álmában érte a halál, akkor nem egyszer az oxigénhiány okozta szívritmuszavar lehetett a háttérben.

Ha valakinél szívritmuszavart állapítanak meg, a kardiológusok gyakran pacemakert ültetnek be a szívritmus szabályozására. Ez viszont nem megoldás annak, akinél az oxigénhiány okozza a zavart. A fõorvos szerint, ha a kardiológián is vizsgálnák az éjjeli oxigénellátást, a betegek egy részénél felfedezhetnék, hogy az apnoe betegség okozza a szív mûködésének rendellenességét. A vérnyomás mérésénél könnyen kiderülhet, hogy valaki apnoe-ban szenved, mert míg egy átlagos embernél - ha magas vérnyomása van is - reggelre lemegy a vérnyomás, az apnoe miatt ezzel szemben reggelre lesz kiugróan magas. Az éjjeli gyakori vizelés is sokszor visszavezethetõ az apnoe-ra. Az erek is tönkremennek az éjjeli fuldoklásokban, az érátmérõ jelentõsen lecsökkenhet.

A fõorvos szerint azért is veszélyes ez a betegség, mert mivel nem fáj semmijük a betegeknek, általában igen késõn fordulnak orvoshoz. A horkolást és az éjjeli gyakori vizelést, a fáradékonyságot az öregedéssel járó természetes dolognak tartják. Jellemzõen akkor vizsgáltatják ki magukat, ha a környezet felfigyel a horkolás szaggatottságára, a fuldoklásokra - egyedül élõknél a rosszindulatú horkolásnak ezeket a tüneteit is nehezebb felfedezni.

Az öregedéssel nõ a veszély

Leginkább a 46-65 éves korosztályt érinti az apnoe betegség, ezen belül nagyjából kétszer annyi a férfibeteg, mint a nõi. A Honvédkórházban több mint 14 500 beteget tartanak nyilván, akik az apnoe enyhe, közepes vagy súlyos stádiumában vannak. Közülük 8 500-an tartoznak a legveszélyeztetettebb osztályba. A teljes lakosságnak nagyjából 5 százaléka szenved apnoe betegségben.

Az öregedéssel a garat rugalmas izomrostjai mindenképp lazulnak. A testsúlyfelesleg az egyik fõ hajlamosító tényezõ, hiszen a garat nyálkahártyája alá is rakódik zsír, ami szûkíti a légút keresztmetszetét. Egyéb anatómiai sajátosságok is befolyásolják a levegõvételt; akár csecsemõk is horkolhatnak, ha nagy garatmandulájuk vagy nyelvgyökük van, esetleg mélyharapás jellemzi õket.

Elmúlhat a horkolás?

Ha valakinél csak a jóindulatú horkolás okoz gondot, többféle megoldással próbálnak rajta segíteni. Néha elég az alvási testpozíción változtatni (oldalt nem annyira horkol az ember). Egyes esetekben az oxigenizációt javító gyógyszerek segíthetnek. A testsúlycsökkentés is javulást hozhat annál, aki vállalni tudja a több mozgást, a diétát a siker érdekében. Van olyan, akinél álkapocs-elõrehelyezõ fogszabályozót alkalmaznak, amit csak alvás közben kell viselni.

Patikákban kapható egyfajta cumi, ami egy szívóharanggal a fogakhoz rögzíti a nyelvet, és így próbálja kiküszöbölni a horkolás kialakulását. Ez azonban könnyen elmozdulhat, így szívóhatása megszûnik, vagyis a nyelv újra hátra kerül, és folytatódik a horkolás. Több olyan készülékhez is hozzá lehet jutni, ami ha a horkolás hangját észleli, automatikusan ébreszti az alvót. Ez viszont kifejezetten kellemetlen, hiszen nem tudja megfelelõen kipihenni magát az ember, az alvás nem tudja betölteni a funkcióját - ezeket a szerkezeteket nem is használja sokáig senki Szakács Zoltán szerint. Garattornát javasolnak néhány helyen, azonban ez a fõorvos szerint már csak azért is felesleges, mert a garat természetes módon is "tornázik" evéskor, beszédkor és légzéskor. Külsõ elektromos ingerléssel még nem sikerült megoldani a horkolás problémáját.

A mûtéteket általában a társadalombiztosítás nem támogatja, így csak magánklinikákon végeznek ilyen beavatkozásokat. A fõorvos szerint ez is ritkán jelent végleges megoldást. Egy amerikai vizsgálatban 10 000 megmûtött horkolót vizsgáltak öt évvel a beavatkozás után, és azt találták, hogy ugyanolyan mértékû lett ennyi idõ után a horkolásuk. A fõorvos szerint mûtétre csak az szánja el magát, akinél valóban egyértelmûen kimutatható valamilyen anatómiai ok (például nagy pajzsmirigy, nagy nyelvgyök, esetleg tumor).

Akinél nem egyszerû horkolásról, hanem apnoe-ról van szó, mindenképp kezelésre szorul. Hatásos gyógyszeres terápia nem létezik, bár évtizedek óta próbálnak olyan gyógyszert kikísérletezni a kutatók, amely a garatizmot mûködteti alvás közben, míg a többit nem. Az egyetlen ismert és hatásos megoldás Colin Sullivan tüdõgyógyász 25 évvel ezelõtt bemutatott módszere, az úgynevezett "pozitív légsín terápia". Az elv lényege, hogy alvás közben az orron keresztül folyamatos légúti pozitív nyomást (Continuous Positive Airway Pressure - CPAP) hoznak létre, amely tágan tartja a garatot is. A szoba levegõjét fújják be egy kompresszor és egy maszk segítségével az orrba vezetett csövön át

A módszer nagy elõnye, hogy a használat során rehabilitálódik a garatfal rugalmassága, vagyis folyamatosan javul is beteg állapota. Mindenkinél külön méréseket végeznek, hogy pontosan mekkora nyomásra van szüksége, mielõtt használatba vehetné a készüléket, és ez a késõbbiek során a javulással is változik. A maszk hátránya annyi, hogy mivel a tökéletes hatás érdekében légmentesen rá kell szorítani az arcra, az érzékenyebb bõrûeknek kisebesedhet például az orrnyerge.

Flanek Éva

 

Forrás:

Kivonat.

[origo] egészség 2006. augusztus 24., csütörtök, 7:00