Alvászavarok


Az alvás alatt jelentkező légzészavarok a felnőtt népesség jelentős részét érintik és bizonyos esetekben jelentősen befolyásolják a betegségben szenvedők életkilátásait.
Az alvás alatti légzészavarok leggyakoribb - egyben a környezet számára legkellemetlenebb - tünete a horkolás.
A horkolás oka a felső légutak területén kialakult szűkület, melynek hatására belégzés során a beáramló levegő áramlása a szűkület helyén turbulenssé válik, a légutak bizonyos részeit megrezegteti, ez vezet a kellemetlen akusztikai élmény kialakulásához.
A légúti szűkület kialakulásában több tényező játszhat fontos szerepet. Az alvás bizonyos fázisára jellemző az izomtónus jelentős csökkenése, így a lágyszájpad és a garatfal izomzata is elernyed. Az izomtónus csökkenését növelheti a fokozott fáradtság, illetve bizonyos - ilyen hatással rendelkező - altatók, nyugtatók használata és az esti alkoholfogyasztás. Krónikus nyálkahártya-gyulladás előidézésével fokozhatja a tüneteket a dohányzás.
Bizonyos anatómiai jellemzők, így a rövid, vaskos, "tömzsi" nyak, a megnagyobbodott torok- és orrmandulák, nagy nyelvgyök, nagy méretű nyelvcsap szintén fokozzák a légzészavar kockázatát.
Az úgynevezett pozicionális horkolás esetén a háton fekvő alvó személy állkapcsa hátsó helyzetbe csúszik, így a szintén hátratolódó nyelvgyök szűkíti be a légutakat és eredményez légzészavart.
Egyes igen gyakori betegségek, mint például a gyomorsav kóros visszaáramlása a nyelőcsőbe, szintén fokozhatja a garat szűkületét (megjegyzendő, hogy az alvás alatti légzészavar tovább súlyosbíthatja a gyomorsav-visszaáramlást, így gyakorlatilag egy önrontó kör alakulhat ki).

Amennyiben alvás alatt a légúti szűkület bizonyos mértéket meghalad, a légáramlás jelentős mértékben lecsökken (ún. hypopnoe), vagy teljesen megszűnik (obstruktív apnoe). A szükséges légáramlás hiánya oxigénhiányos állapot kialakulását, illetve jelentős vérnyomáskiugrások kialakulását eredményezheti, amiknek a hosszútávon kialakuló szövődmények szempontjából alapvető szerepe van. A légáramlás megszűnését úgynevezett mikroébredés szakítja meg, mely során a légáramlás jellemzően nagy horkantások közepette helyreáll. A mély alvás visszatértével azonban a légzészavar ismét kialakul. Súlyos esetben a légúti szűkület és az azt kísérő oxigénhiányos állapot alvás alatt akár több száz esetben is kialakulhat. A légzészavar a szociális kapcsolatokat megrontó horkoláson túl - súlyossági fokától függően - számos következménnyel járhat.

  1. a nyugodt, pihentető mély alvást akadályozza, így nappali fáradékonyság, depresszió, aluszékonyság kialakulásához vezet. Romlik a koncentrálóképesség, ezzel kapcsolatban a közúti baleseti kockázat jelentősen, súlyos légzésvar esetében akár az alkoholos befolyásoltság szintjére nőhet.
     

    I. ábra: balesetek gyakorisága
  1. Memóriazavarok, munkaképesség-csökkenés alakulhat ki.
  2. A légzészavar kórélettani hatásai miatt a betegségben szenvedők esetében jelentősen emelkedett a magasvérnyomás, szívinfarktus, agyi történések kialakulásának kockázata, de az anyagcsere káros befolyásolása révén a cukorbetegség és az elhízás valószínűsége is fokozódik, illetve a túlsúly leadása nehezített.
     

    II.ábra az obstruktív alvási apnoe (OSA) és a magasvérnyomás, ill. szívinfarktus gyakoriságának összefüggése (49 év átlagéletkorú magyar populáció, Semmelweis Egyetem Alváslaboratórium felmérése). Látható, hogy a magasvérnyomás gyakorisága az alvás alatti légzészavar súlyosságával párhuzamosan növekszik, a súlyos légzészavarban szenvedőknél az arány már a 65%-ot is eléri.
    Az Egyesült Államokban végzett felmérések alapján az alvás alatti légzészavarok a felnőtt lakosság (30-60 év) esetében a férfiak 24%, a nők 8%-át érintik.
     

    III.ábra Az alvási apnoe gyakorisága az Egyesült Államok lakosságában. Összehasonlításképp látható egyazon populációban az asztma gyakorisága.
Térkép